Ember a termék mögött: A Bokri Juhsajt története

Abban, hogy milyen sajtot szeretünk, kicsit benne vagyunk mi is...

Benne van, honnan származunk,

Benne van, ahogyan élünk,

…és benne van, amire vágyunk.

Szebellédi Verával a Gasztropiacon találkoztam. Nem lehetett nem észrevenni azt a pozitív kisugárzást, amit ő és kolléganője szétárasztottak a csarnokban. A pulthoz lépve kedvesen invitáltak sajtpróbára és nyitottan válaszoltak a kérdéseimre. Még azt is elnézték nekem, hogy néhány sajttál mellett hosszasan elidőztem a családommal. Kedvességük, nyitottságuk arra ösztönzött, hogy mutassam meg mindenkinek a BOKRI SAJT történetét. Kérdéseimre jó szívvel válaszoltak.

 Mi volt az eredeti terved az életedben, milyen gyermekkori vágyaid voltak? 

Ahogy tetszik: gyermekkori vágyaim kicsit mindennapiak voltak, kicsit mégsem. Nem gondolkodtam szakmákban, viszont nagyon közel éreztem magamhoz az anyaságot. Gyermekkoromban tehát „csak” anyuka szerettem volna lenni. Ahogy teltek az évek, persze elkezdtek érdekelni a szakmai dolgok is, főleg a főzés vonzott, ezért elkezdtem vendéglátóipari iskolába járni és végül szakács lett belőlem. Ezt a tudást most kamatoztathatom a sajtokkal kapcsolatban, hiszen még mindig csak a szendvicsbe rakják a sajtokat, nem gondolva arra, hogy milyen remek ételeket lehet ezek felhasználásával készíteni.

A tapasztalatom az, hogy nálunk még nem alakult ki igazán a sajt fogyasztásának a kultúrája, ezen próbálunk segíteni az ilyen vásárlások alkalmával, mint amilyen a Gasztropiac is volt.

Hogyan esett a választásotok az "ősi magyar étel", a juhsajt készítésére? Mióta foglalkoztok vele?

A lehetőség, hogy most juhsajt készítésével foglalkozunk, nem a mi érdemünk. Elmesélem: nagyjából 17 évvel ezelőtt a tulajdonosok – akik a rokonaim voltak – Bokorba jöttek vadászni. Ez a kicsiny zsákfalu a Cserhát közepében van. Beleszerettek a tájba, a csendbe, a nyugalomba és vettek itt egy házat. Idővel egyre többet jártak a házikóba, így értesültek arról, hogy a régi major eladó. Mivel gyermekkorukban a családnál voltak állatok, úgy gondolták, hogy ismét legyen. Vettek birkákat – például gyimesi rackát, amely őshonos magyar állat és nemzeti kincs – aztán persze kellett hozzá juhász is. Erdélyből egy házaspár vállalta el a feladatot, szépen gondozták az állatokat, lett szaporulat és persze tej is. A tejet először csak úgy hagyományos módon feldolgozták, sajtot készítettek belőle, ami a tulajdonosoknak nagyon ízlett. Volt pályázati lehetőség, éltek vele. 2004-ben sikerült a sajtüzemet átadni, ahol most is készülnek a sajtjaink. 2005-ben megszületett a gyermekünk, és egy Bokorban tett látogatásunkkor megkérdezték tőlünk a rokonaim, hogy nincs-e kedvünk ide költözni és dolgozni az akkorra már szépen felszaporodott gazdaságban és az üzemben…

Mindössze egy heti gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy költözünk. Nagy örömmel vetettük bele magunkat a munkába, és tesszük ezt azóta is, immár nyolc éve.

A tavalyi évben egy sikeres pályázat kapcsán elkészült a 24 állásos fejőház, ami megkönnyíti az ott dolgozók munkáját, valamint nem utolsósorban, a tej tisztaságát is befolyásolja.

Ajánlanád-e másoknak is, hogy vágjanak bele a sajtkészítésbe?

Az első, ami eszembe jut: persze. De azért nem ennyire egyszerű ez. Meghatározott körülmények kellenek hozzá és az, hogy az ember képes legyen feladni korábbi – akár városi életét – és élvezze a vidéki csendet, nyugalmat a mindennapokban. A sajtkészítés – legyen az akár juh-, vagy bármi más – szerelem, mely egy életre szól.

A termékleírást olvasgatva megakadt a szemem egy érdekes jelzőn. Mit jelent a "kóser" kifejezés a juhsajt esetében?

Olyan üzemek kaphatják a minősítést, ami megfelel a nagy tisztaságú kóser előírásoknak. A gyártás alkalmával a Rabbi személyesen ellenőrzi a folyamatokat, és hitelesíti az aláírásával.

Melyek a kedvenc saját termékeid?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert talán közhelynek tűnhet. A sajtkészítés szeretete olyan, mint egy egyszerű diákszerelem. Nem tudok különbséget tenni a félkemény juhsajtjaink, a krémfehér sajtunk, a juhgomolya és a juhtúró között. Mindegyik egyformán a kedvenceim közé tartozik. Talán, ha ki kellene emelnem a sorból egyet, akkor az ízesített termékeink közül a fokhagymás és a füst ízű sajtjainkat említeném.

Milyen nehézségekkel, furcsaságokkal, vagy éppen jó tapasztalattal találkoztok a mindennapjaitok során?

Mivel a sajtkészítés számunkra szerelem, ezért talán egyetlen nehézséget tudok említeni: ez pedig a termék értékesítése. A mi sajtjaink prémium sajtok, delikát termékek, ezért a drága kategóriába sorolhatók. Az a tapasztalatunk, hogy mindenkinek ízlik, de nem mindenki engedheti meg magának.

 Aztán a másik, hogy vásárok alkalmával rendszeresen kóstoltatunk, és sokszor találkozunk olyannal, aki határozottan kijelenti, hogy nem szereti a juhsajtot. Nekem kihívás, hogy rávegyem – legalább kóstolja meg a sajtjainkat. Persze van kivétel, de azt mondhatom, hogy kóstolás után majdnem mindenkinek megváltozik a véleménye a juhsajtról.

Fontos kérdés napjainkban az egészségtudatos táplálkozás. Kiknek ajánljátok a termékeiteket? Milyen pozitív élettani hatásai vannak?

A sajtjainkat mindenkinek tudom ajánlani, élettanilag fontos anyagokat tartalmaz.

Akalcium mint tudjuk beépül a csontjainkba, ezért gyermekeknek és idősebbeknek is fontos, hogy rendszeresen egyenek sajtot illetve tejterméket. Ínyenceknek egy jó pohár bor mellé, vagy a vacsora lezárásaként is tudom ajánlani.

      Milyen célokat helyeztek magatok elé a jövőben? Milyen új termékeket terveztek bevezetni?

Természetesen vannak céljaink, terveink. Többek között szeretnénk joghurtot, vajat, túró rudit is gyártani, reméljük, hogy a közeljövőben erre is sor kerül.

Öröm volt számomra megismerni Verát, meglátni az embert és a történetet a csomagolt termék mögött. Kóstoljatok juhsajtot, fogyasszátok egészséggel. Ehhez egy kis segítséget is adok. 

Hamarosan juhsajtból készült recepteket mutatok nektek, érdemes lesz velem maradni.