Ember a termék mögött: A Bokri Juhsajt története

Abban, hogy milyen sajtot szeretünk, kicsit benne vagyunk mi is...

Benne van, honnan származunk,

Benne van, ahogyan élünk,

…és benne van, amire vágyunk.

Szebellédi Verával a Gasztropiacon találkoztam. Nem lehetett nem észrevenni azt a pozitív kisugárzást, amit ő és kolléganője szétárasztottak a csarnokban. A pulthoz lépve kedvesen invitáltak sajtpróbára és nyitottan válaszoltak a kérdéseimre. Még azt is elnézték nekem, hogy néhány sajttál mellett hosszasan elidőztem a családommal. Kedvességük, nyitottságuk arra ösztönzött, hogy mutassam meg mindenkinek a BOKRI SAJT történetét. Kérdéseimre jó szívvel válaszoltak.

 Mi volt az eredeti terved az életedben, milyen gyermekkori vágyaid voltak? 

Ahogy tetszik: gyermekkori vágyaim kicsit mindennapiak voltak, kicsit mégsem. Nem gondolkodtam szakmákban, viszont nagyon közel éreztem magamhoz az anyaságot. Gyermekkoromban tehát „csak” anyuka szerettem volna lenni. Ahogy teltek az évek, persze elkezdtek érdekelni a szakmai dolgok is, főleg a főzés vonzott, ezért elkezdtem vendéglátóipari iskolába járni és végül szakács lett belőlem. Ezt a tudást most kamatoztathatom a sajtokkal kapcsolatban, hiszen még mindig csak a szendvicsbe rakják a sajtokat, nem gondolva arra, hogy milyen remek ételeket lehet ezek felhasználásával készíteni.

A tapasztalatom az, hogy nálunk még nem alakult ki igazán a sajt fogyasztásának a kultúrája, ezen próbálunk segíteni az ilyen vásárlások alkalmával, mint amilyen a Gasztropiac is volt.

Hogyan esett a választásotok az "ősi magyar étel", a juhsajt készítésére? Mióta foglalkoztok vele?

A lehetőség, hogy most juhsajt készítésével foglalkozunk, nem a mi érdemünk. Elmesélem: nagyjából 17 évvel ezelőtt a tulajdonosok – akik a rokonaim voltak – Bokorba jöttek vadászni. Ez a kicsiny zsákfalu a Cserhát közepében van. Beleszerettek a tájba, a csendbe, a nyugalomba és vettek itt egy házat. Idővel egyre többet jártak a házikóba, így értesültek arról, hogy a régi major eladó. Mivel gyermekkorukban a családnál voltak állatok, úgy gondolták, hogy ismét legyen. Vettek birkákat – például gyimesi rackát, amely őshonos magyar állat és nemzeti kincs – aztán persze kellett hozzá juhász is. Erdélyből egy házaspár vállalta el a feladatot, szépen gondozták az állatokat, lett szaporulat és persze tej is. A tejet először csak úgy hagyományos módon feldolgozták, sajtot készítettek belőle, ami a tulajdonosoknak nagyon ízlett. Volt pályázati lehetőség, éltek vele. 2004-ben sikerült a sajtüzemet átadni, ahol most is készülnek a sajtjaink. 2005-ben megszületett a gyermekünk, és egy Bokorban tett látogatásunkkor megkérdezték tőlünk a rokonaim, hogy nincs-e kedvünk ide költözni és dolgozni az akkorra már szépen felszaporodott gazdaságban és az üzemben…

Mindössze egy heti gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy költözünk. Nagy örömmel vetettük bele magunkat a munkába, és tesszük ezt azóta is, immár nyolc éve.

A tavalyi évben egy sikeres pályázat kapcsán elkészült a 24 állásos fejőház, ami megkönnyíti az ott dolgozók munkáját, valamint nem utolsósorban, a tej tisztaságát is befolyásolja.

Ajánlanád-e másoknak is, hogy vágjanak bele a sajtkészítésbe?

Az első, ami eszembe jut: persze. De azért nem ennyire egyszerű ez. Meghatározott körülmények kellenek hozzá és az, hogy az ember képes legyen feladni korábbi – akár városi életét – és élvezze a vidéki csendet, nyugalmat a mindennapokban. A sajtkészítés – legyen az akár juh-, vagy bármi más – szerelem, mely egy életre szól.

A termékleírást olvasgatva megakadt a szemem egy érdekes jelzőn. Mit jelent a "kóser" kifejezés a juhsajt esetében?

Olyan üzemek kaphatják a minősítést, ami megfelel a nagy tisztaságú kóser előírásoknak. A gyártás alkalmával a Rabbi személyesen ellenőrzi a folyamatokat, és hitelesíti az aláírásával.

Melyek a kedvenc saját termékeid?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert talán közhelynek tűnhet. A sajtkészítés szeretete olyan, mint egy egyszerű diákszerelem. Nem tudok különbséget tenni a félkemény juhsajtjaink, a krémfehér sajtunk, a juhgomolya és a juhtúró között. Mindegyik egyformán a kedvenceim közé tartozik. Talán, ha ki kellene emelnem a sorból egyet, akkor az ízesített termékeink közül a fokhagymás és a füst ízű sajtjainkat említeném.

Milyen nehézségekkel, furcsaságokkal, vagy éppen jó tapasztalattal találkoztok a mindennapjaitok során?

Mivel a sajtkészítés számunkra szerelem, ezért talán egyetlen nehézséget tudok említeni: ez pedig a termék értékesítése. A mi sajtjaink prémium sajtok, delikát termékek, ezért a drága kategóriába sorolhatók. Az a tapasztalatunk, hogy mindenkinek ízlik, de nem mindenki engedheti meg magának.

 Aztán a másik, hogy vásárok alkalmával rendszeresen kóstoltatunk, és sokszor találkozunk olyannal, aki határozottan kijelenti, hogy nem szereti a juhsajtot. Nekem kihívás, hogy rávegyem – legalább kóstolja meg a sajtjainkat. Persze van kivétel, de azt mondhatom, hogy kóstolás után majdnem mindenkinek megváltozik a véleménye a juhsajtról.

Fontos kérdés napjainkban az egészségtudatos táplálkozás. Kiknek ajánljátok a termékeiteket? Milyen pozitív élettani hatásai vannak?

A sajtjainkat mindenkinek tudom ajánlani, élettanilag fontos anyagokat tartalmaz.

Akalcium mint tudjuk beépül a csontjainkba, ezért gyermekeknek és idősebbeknek is fontos, hogy rendszeresen egyenek sajtot illetve tejterméket. Ínyenceknek egy jó pohár bor mellé, vagy a vacsora lezárásaként is tudom ajánlani.

      Milyen célokat helyeztek magatok elé a jövőben? Milyen új termékeket terveztek bevezetni?

Természetesen vannak céljaink, terveink. Többek között szeretnénk joghurtot, vajat, túró rudit is gyártani, reméljük, hogy a közeljövőben erre is sor kerül.

Öröm volt számomra megismerni Verát, meglátni az embert és a történetet a csomagolt termék mögött. Kóstoljatok juhsajtot, fogyasszátok egészséggel. Ehhez egy kis segítséget is adok. 

Hamarosan juhsajtból készült recepteket mutatok nektek, érdemes lesz velem maradni.

Új küldetés: magyar kézműves élelmiszerek

A falusi turizmus és a magyar kézműves gasztronómia nagy rajongójaként hétvégén ellátogattam az V. Kézműves Magyar Ízek Vásárára, a Millenáris "B" pavilonjába.

Szeretném, ha a vendégházak és a falusi turizmus kiemelkedő művelőin kívül ők is helyet kaphatnának a blogon, ezért közvélemény-kutatásba kezdtem.

Végigjártam a kiváló borok, csokoládék, sajtok, kolbászok, szalonnák, lekvárok és megannyi ínycsiklandozó élelmiszer-kiállító standját, és - természetesen nem figyelmen kívül hagyva a kóstolást - , többek munkáját és termékét okkal méltatva felajánlottam nekik a lehetőséget, hogy szerepelhetnek itt, a legjobbak között.

Mindenki nagyon kedvesen fogadta a felajánlást, azt gondolom, hogy kevés figyelmet kapnak ezek a remek emberek, ezért arra gondoltam, hogy a következő napokban-hetekben elolvashatjátok Ti is, hogy milyen értékes emberekkel van tele az országunk.

Többek között felteszem nekik azt a kérdést, hogy:

• Mi volt az eredeti tervük az életükben?
• Hogyan lettek az élelmiszerek készítői?
• Milyen nehézségekkel, furcsaságokkal, vagy éppen jó tapasztalattal találkoznak a mindennapjaik során?
• Melyek a kedvenc saját termékeik, és miért?
• Milyen célokat helyeznek maguk elé a jövőben?
• Ajánlanák-e másoknak is, hogy vágjanak bele a lekvár-, sajt-, vagy kolbászkészítésbe?

Minden héten egy termelőről szóló írás fog megjelenni itt a blogon

Annyit elöljáróban elárulhatok, hogy elsőként egy sajtkészítő életét, céljait, kihívásos mindennapjait ismerhetitek majd meg.

Ha van a környezetetekben olyan magyar kézműves élelmiszer-készítő, akit ajánlanátok ide, a legjobbak közé, küldjétek el nekem az elérhetőségeit a mosolyhely@gmail.com e-mail címre.

Fedezzük fel Magyarország mosolyhelyeit és mosolytermékeit együtt!

Szereted a magyarországi falusi turizmust? Jártál olyan vendégházban, ahol jól érezted magad? Meséld el a mosolyhely blognak, kapjon mosolyhely elismerést a vendégház!

A mosolyhely blog szeretettel várja továbbra is azokat a magyarországi élményeket, melyeket kellemesként könyveltetek el családotokkal, barátaitokkal, vagy akár egyedül eltöltött utazásotok során.
A "mosolyhely" cím elismerés azoknak a vendégházaknak, ahol a házigazdák lelkiismeretesen végzik munkájukat, a vendégeikért, és azért, hogy a magyarországi vendéglátás pozitív szerepben jelenjen meg az emberekben, amikor arra gondolnak.

Ha Te is tudsz helyet Magyarországon, ahol a házigazdák szívvel, szeretettel végzik munkájukat, szép, igényes környezetben, és személyes élményed is kötődik hozzá, küldd el nekem a mosolyhely@gmail.com e-mail címre.
Szeretettel várom az új mosolyhelyeket! Tudjanak róluk minél többen, hiszen megérdemlik!

Ha Vackor házak, akkor Jakab-hegy

Kedves olvasóm, Barabás Jánosné Adonyból már többször is járt a Vackor házakban, és mindig meg volt elégedve a vendégszeretettel. A nekem küldött megjegyzésében megemlítette, hogy a Jakab-hegy számtalan kincset, és látnivalót kínál.

Arra gondoltam, hogy ha ilyen kedvesen ajánlotta a hegy látnivalóit, nézzünk egy kicsit utána, miről is van szó pontosan. :-)

A Jakab-hegy a nyugati Mecsek legmagasabb, 602 méteres csúcsa, ami Pécs mellett, Kővágószőlős határában emelkedik. A hegy tetején található az István-kilátó, attól délre, 540 m magasságban pedig egy másik kilátó, ahonnét káprázatos kilátás nyílik az előtte elterülő medencére.

Ami a látnivalókat illeti, valóban akad belőlük néhány. A Remetebarlang, a Kőtornyok, vagy a Pálos kolostor mind-mind olyan nevezetességek, melyek hordoznak magukban valami különlegességet.

Remetebarlang

A Jakab hegy déli letörésénél egy valószínűleg mesterséges eredetű barlang, mely két bejárattal rendelkezik. A neve ellenére kevesen hisznek abban, hogy remeték készítették volna, sokan azt gondolják, hogy amikor létrejött, akkor még nem éltek remeték.

Azt mondják, hogy valószínűleg egy pálos szerzetes élt benne, innen eredhet az elnevezése. 

(Forrás: Wikipédia)

A látvány mindenesetre nagyon szép és érdekes, ha arra jártok, mindenképp nézzétek meg. A hiedelem szerint, az a lány, aki átbújik rajta, még abban az évben férjhez megy. :-)

Kőtornyok, vagy Babás-szerkövek 

A legenda szerint Cserkúton élt réges-régen két, egymással folyton versengő gazdag család. Egyszer egy koldus vetődött el hozzájuk, akit mindkét helyről kidobtak, mire megátkozta őket; azt kívánta, váljanak kővé akkor, amikor a legboldogabbak akarnak lenni. Mindkét gazdának volt egy-egy leánya, akik ugyanaznap mentek férjhez. Az egyik lakodalom már épp visszafelé tartott a Jakab-hegyi pálos kolostorból, ahol az esküvőt tartották, mikor a másik család násznépe még csak úton volt felfelé. A történet szerint ott találkoztak, ahol a legkeskenyebb az út a mély szakadék felett. Mivel egyik sokadalom sem akart kitérni a másik útjából, vitába bocsátkoztak, melyben a két örömapa egyszerre mondta ki, hogy inkább kővé válnak, de ki nem térnek a másik elől. A mese szerint így is történt, nyomban kővé vált mindkét vendégsereg és azóta is ott állnak a Jakab-hegy oldalában.

(Forrás: Wikipédia)

A középkori Pálos kolostor

1225-ben egy Bertalan nevű pécsi püspök gyűjtötte össze a remetéket, akik a Mecsekben éltek. Az ő számukra építette a kolostort.

Pusztulásának és feltárásának történetét elolvashatjátok az alábbi linken:

A Jakab-hegyi Pálos kolostor pusztulásának és feltárásának története

Pécs mellett, Cserkúton - Vackor Vendégházak

Először is szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik kitartóan olvasgatták (volna) a blogot, de október óta egy árva mondatot nem találtak... 

A mosolyhely blog egy hűséges olvasója küldött nekem új ajánlatot, amit most megosztok veletek is, hiszen az már bebizonyosodott, hogy a blog küldetése alapvetően nagyon jó ötlet.

Ezt alátámasztandó már legalább egy hűséges olvasóm van. :-)

Viccet félretéve tudom, hogy vagytok többen is, csak valamiért kevesen szóltok hozzá a témához, pedig nagyon szívesen megismerkednék veletek, az ötleteitekkel és a tapasztalataitokkal.

A vendégház, amivel kapcsolatban most megosztom veletek Anita tapasztalatait, Budapesttől 208 kilométerre, Pécs mellett Cserkúton található.

A házigazdák Anita szerint nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak, amikor az idei nyaralásukat tervezve felvette velük a kapcsolatot.

Néhány információ a ház(ak)ról:

A Vackorban 4 szoba van és 2 fürdőszoba, akkora a konyha-étkező, hogy akár öt család is tud együtt étkezni, beszélgetni.

A Vackorka földszintjén 2 kis szoba van + fürdő + konyha-nappali. A Vackorka tetőterében ugyan az van, mint a földszinten.

Van szabadtéri sütésre, főzésre is lehetőség.  A kert nagyon nagy, a gyermekeknek játszótér, magasles, mászó oszlop, hinták, homokozó, és „focipálya” van.

Olyan különlegesség is megtalálható náluk, mint a  mezítlábas ösvény, falufelfedező túratérkép feladatlappal, és amennyiben a gyerekek jól megoldják a feladatokat, még ajándékot is kapnak. 

Felnőtteknek 3500.-/fő/éj az ár, a gyermekeknek 3 éves korig 1700.-/fő/éj (ez számomra kicsit meglepő, ilyen korú gyerekekért kevés helyen kérnek pénzt) , 4-12 éves korig 2700.-/fő/éj.

SZÉP kártyát is elfogadnak.

Ágyneműt és törölközőt a ház tulajdonosai biztosítanak.

Amennyiben szabadtéri sütögetést tervez valaki,  bográcsot és nyársbotokat is adnak.

Nagyon szeretik a gyermekes családokat, szívesen látják vendégül őket, és igyekeznek mindent megtenni azért, hogy szép emlékekkel térjen haza az ember a Vackor házakból. 

Ha gondoljátok, próbáljátok ki a Vackor házakat, és mindenképp írjatok nekem arról, hogy hogyan sikerült a pihenésetek.