Neked melyik volt a kedvenc meséd? Hogyan emlékszel rá?
Számtalanszor ért meglepetés, mióta felnőttként meséket olvasok a gyermekeimnek. Mivel nagyon ügyelek arra, hogy a lelki egészségüket lehetőleg minél kevesebb károsodás érje, felnőttként másképp tekintek a mesékre. Nem egy olyan alkalmat tudok felidézni, amikor megakadt a szavam egy-két mondaton, vagy a mesében megjelenő képen.
A legjobb példa erre Jancsi és Juliska esete. A nyitókép zseniális, együtt a család, elindulnak az erdőbe, amely közvetlenül a lakhelyük mellett helyezkedik el. Arra például csak most terelődött a figyelmem, hogy a mese eleje a pénztelenségre és a szegénységre hívja fel a figyelmet, nyilván gyerekként ez meg sem fordult a fejemben. Azért akar megválni a gyerekektől a mostohájuk, mert képtelenek ellátni őket, hiába tesznek meg mindent az érdekében.
Meghozták hát a döntést, hogy a gyerekeket elhagyják az erdőben. Jancsi meghallotta felmenőik tervét, így hát elszórta a kenyérmorzsákat, hogy hazataláljanak. Kiérnek egy tisztásra, ahol a mostoha elmondja a gyerekeknek, hogy maradjanak egy kicsit, hamarosan értük jönnek. A gyerekek bizalmát mi sem mutatja jobban a szüleik felé, mint az, hogy ott maradnak, várnak, de elalszanak.
Miután felébrednek, keresik a kenyérmorzsás utat, de a madarak időközben megették azokat, így útnak indulnak, mézeskalácsházikó, boszorkány, hízlalás, rossz sors. Nem minden az, aminek látszik, ugye.
A vége happy end, Juliska furfangosan megtalálja a legjobb megoldást, a gonosz elpusztul.
Mivel tudatosabban élem meg például Jancsi ketrecbe zárását, és a boszorkány kemencében égetését, sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon az én négy éves kislányom ebből mennyit foghat fel?
Te szoktál mesét olvasni? Nektek melyik a kedvenc mesétek? Írd meg nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése