Vendégkönyv-kutatás

Gyakorlatilag hónapok óta kutakodom az Interneten és megállás nélkül olyan helyeket keresek, amelyek valamiben különlegesek, amik valamivel többet adnak, mint mások.

Többféle módszert kipróbáltam, főleg a vendégházak vendégkönyvei alapján kerestem arra illetékeseket, akik bekerülhetnének a blogomba.

A tapasztalatom az, hogy a vendégek ritkán írnak vendégkönyvbe, és ha írnak is, akkor a legtöbbször ilyesmik kerülnek elő:

"nagyon jó volt"

"minden rendben volt"

"csúcsszupi volt, visszavágyunk"

 "remekül éreztük magunkat"

"szerettem a szép környezetet"

"finom volt a bor"

Ilyen és ehhez hasonló általános közhelyekkel emlékszünk életünk emlékezetes eseményeire, ami komolyan mondom, lehangoló.

Miért nem tudunk lelkesedni és kiragadni olyan apróságokat, amikre igazán szívesen emlékszünk vissza?

Biztos vagyok benne, hogy sokkal olvasottabb és mosolyogtatóbb lenne egy olyan vendégkönyv, ahol az ott eltöltött idő alatt a vendégek valami egészen szokatlan dolgot rögzítenének. Azokat a részleteket, amiket visszaolvasva felidézhetőek lennének a napok.

Nem, szerintem nem ciki ilyesmit megörökíteni, vagy legalább színesíteni a sok általános köszönetmondást, vagy bármimást.

Nekünk is volt számtalan ilyen, és mivel sikerült kiragadni a fontosabb momentumokat, egészen másképp, sokkal aktívabban tudunk visszaemlékezni azokra az időkre. Minden kis mondatunkhoz azonnal beugrik egy kép, ami összeköt a hellyel.

Ilyen volt például az egyik vendégházban ahol jártunk, hogy sógorom kissé ittas állapotban a domboldal tetejéről, biciklijével szeretett volna landolni a másfél méter mély medencében. Ezt megakadályoztuk. Nem sokkal korábban azonban egy másik fejetlenség történt, a helyi talicskával.

Három méter távolságról gurította egyik a másikat a medencéhez, majd a medence széléhez érkezve a talicskában helyet foglaló páciens ugrott. Lehetőség szerint a vízbe. 

Ezt a vendégkönyvben valahogy így tudnám elképzelni:

Nagyon jól éreztük magunkat, (hogy meglegyen a közhely), a táj gyönyörű, és köszönöm, hogy itt tanulhattam meg talicskából medencébe ugrani. Míg élek, nem felejtem el.

Biztos vagyok benne kedves olvasó, hogy ha fiatal vagy, ha öreg, ha családos, vagy szingli, akkor is van a tarsolyodban néhány hasonlóan érdekes történet, ott a huncut mosoly alatt biztos megtalálnám.

Ha kedved tartja - és hiszem, hogy tartja - küldd el nekem a mosolyhely@gmail.com e-mail címre. A legjobb történetet - természetesen név nélkül - megosztom itt a blogon. Ha beleegyezel.

De miért ne egyeznél bele? Hiszen nem ciki! :-)