2012. február 28., kedd

Vendégkönyv-kutatás

Gyakorlatilag hónapok óta kutakodom az Interneten és megállás nélkül olyan helyeket keresek, amelyek valamiben különlegesek, amik valamivel többet adnak, mint mások.
Többféle módszert kipróbáltam, főleg a vendégházak vendégkönyvei alapján kerestem arra illetékeseket, akik bekerülhetnének a blogomba.

A tapasztalatom az, hogy a vendégek ritkán írnak vendégkönyvbe, és ha írnak is, akkor a legtöbbször ilyesmik kerülnek elő:

"nagyon jó volt"
"minden rendben volt"
"csúcsszupi volt, visszavágyunk"
 "remekül éreztük magunkat"
"szerettem a szép környezetet"
"finom volt a bor"


Ilyen és ehhez hasonló általános közhelyekkel emlékszünk életünk emlékezetes eseményeire, ami komolyan mondom, lehangoló.
Miért nem tudunk lelkesedni és kiragadni olyan apróságokat, amikre igazán szívesen emlékszünk vissza?
Biztos vagyok benne, hogy sokkal olvasottabb és mosolyogtatóbb lenne egy olyan vendégkönyv, ahol az ott eltöltött idő alatt a vendégek valami egészen szokatlan dolgot rögzítenének. Azokat a részleteket, amiket visszaolvasva felidézhetőek lennének a napok.

Nem, szerintem nem ciki ilyesmit megörökíteni, vagy legalább színesíteni a sok általános köszönetmondást, vagy bármimást.

Nekünk is volt számtalan ilyen, és mivel sikerült kiragadni a fontosabb momentumokat, egészen másképp, sokkal aktívabban tudunk visszaemlékezni azokra az időkre. Minden kis mondatunkhoz azonnal beugrik egy kép, ami összeköt a hellyel.

Ilyen volt például az egyik vendégházban ahol jártunk, hogy sógorom kissé ittas állapotban a domboldal tetejéről, biciklijével szeretett volna landolni a másfél méter mély medencében. Ezt megakadályoztuk. Nem sokkal korábban azonban egy másik fejetlenség történt, a helyi talicskával.
Három méter távolságról gurította egyik a másikat a medencéhez, majd a medence széléhez érkezve a talicskában helyet foglaló páciens ugrott. Lehetőség szerint a vízbe. 

Ezt a vendégkönyvben valahogy így tudnám elképzelni:
Nagyon jól éreztük magunkat, (hogy meglegyen a közhely), a táj gyönyörű, és köszönöm, hogy itt tanulhattam meg talicskából medencébe ugrani. Míg élek, nem felejtem el.

Biztos vagyok benne kedves olvasó, hogy ha fiatal vagy, ha öreg, ha családos, vagy szingli, akkor is van a tarsolyodban néhány hasonlóan érdekes történet, ott a huncut mosoly alatt biztos megtalálnám.
Ha kedved tartja - és hiszem, hogy tartja - küldd el nekem a mosolyhely@gmail.com e-mail címre. A legjobb történetet - természetesen név nélkül - megosztom itt a blogon. Ha beleegyezel.
De miért ne egyeznél bele? Hiszen nem ciki! :-)



2012. február 27., hétfő

Jó vendégházat keresek!


Szép, tavaszt idéző reggelre ébredtünk, ez megnyugtatóan hat az ember lelkére. Egy kis napsütés képes olyan energiával ellátni, hogy a lelkesedés csak nő. Ideje lenne már ha beköszöntene a langyos szeles, simogató napsütés. November óta erre várok. :D
Mivel a blog célja, hogy felkutassuk és bemutassuk a legjobb falusi vendéglátóhelyeket, ezért most arra kérlek titeket, ajánljatok nekem ilyeneket. Bármi szóba jöhet, ahol jó volt lenni. Kedvesen fogadtak, vagy egyéb okok miatt jó szívvel emlékeztek rá.
Várom az ajánlatokat, aztán meg is írom itt a blogon. :-)

2012. február 23., csütörtök

Neked adom, vigyázz rá!

Mivel elég sokan érdeklődtetek a híres-nevezetes káposztás-birka recept iránt, úgy döntöttem, hogy közzéteszem.
Ha megfőztétek, meséljétek el nekem, hogy milyen volt. :-)


Káposztás birka – főleg bográcsban


A hozzávalók:

30 dkg natúr füstölt szalonna (húsos-nem húsos, mindegy)
5 fej  közepes vöröshagyma
1 kg birkahús (csontos hús, comb, borda – ízlés szerint valamelyik)
fokhagyma
1-2 babérlevél
0.5 liter vörösbor
5 db kis fejű fejes káposzta


A szalonnát apró kockákra vágom, kiolvasztom a zsírját, erre rádobom a szintén apróra vágott vöröshagymát.
Megdinsztelem, beleteszem a darabokra vágott birkahúst. (csontos hús, comb, borda) ízlés szerint. Csontosnak jobb íze van.
A húst féltenyérnyi darabokra kell vágni, ne legyen kisebb, mert a főzés során úgyis csökken a térfogata. Megborsozom, megsózom, nyomok rá fokhagymát ízlés szerint, hozzáadok egy babérlevelet és először saját levében elkezdem párolni fedő alatt, 5-10 percig.
Ráöntök egy pohár vizet, félpuhára főzöm. Amikor majdnem puha a hús, hozzáöntök vörösbort, nagyjából a megadott mennyiséget úgy, hogy a hússal egy szintben legyen. Összeforralás után beleteszem a kis fejű, cikkekre vágott káposztát és addig főzöm, míg a káposzta meg nem puhul.
Köret nem szükséges hozzá, az maga a káposzta. Esetleg kenyeret ajánlok mellé, ha a káposztával semmiképp nem tudsz betelni. :-)

Nagyon-nagyon finom, ez az egyik kedvenc bográcsban készült ételem. Jó étvágyat!

2012. február 21., kedd

Gazdagság - a gyermek szemével

Mielőtt elolvasod ezt a pár sort, gondold végig, mit jelent számodra a gazdagság. Mire vágysz igazán?
A legtöbb ember anyagi jólétről álmodik, mindezt a pénz létéhez csatolja.
De mi is valójában a gazdagság? Valóban a számla egyenlege határozza meg azt, amiért érdemes élni?
A mese elolvasása után másképp gondolhatod. 

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

2012. február 20., hétfő

Mit tegyek a bográcsba?

Ha a vidéki vendéglátásra gondolok, elsőként a gyermekkori disznóvágások, a feldolgozás öröme, a bográcsozás,  a grill partyk és a szalonnasütés jut eszembe.
Számtalan jobbnál-jobb ételt lehet elkészíteni szabad tűzön, ráadásul a tavasz közeledtével eljön ezeknek az élményeknek a szezonja is.
Szalonnát sütni akár már most is lehet, a tűzrakóhely melege és némi finom házi bor mindenkit átmelegít, amíg elkészülnek az ételek.

Ne feledjük el, hogy a bográcsozás társasági élmény, így ha nem tudsz programot kitalálni, netán nincs kedvetek kimozdulni otthonról, a kertben vagy a legközelebbi engedélyezett tűzrakó helyen bármikor neki lehet állni elkészíteni az ételeket.

Számtalan előnye van az így készített ételeknek, ezekből az egyik az az utánozhatatlan zamat, amit a tűzből felszálló füst tesz emlékezetessé.

Kedves Olvasóim!
Tudom, hogy már elég sokan olvassátok a blogot,  ezért most játékra invitállak titeket. Mutassátok meg nekem, hogy nem csak a virtuális térben, de a valóságban is léteztek, és véleményetek is van bizonyos témákban.


Képzeld el, hogy ez a bogrács a tiéd. 

Most az érdekelne, hogy melyik a kedvenc ételed, amit bográcsban szeretsz és szoktál elkészíteni?

Kommentben, vagy e-mailben elég a szám is, de szívesen fogadom a ti saját receptjeiteket, amiket szívesen közzéteszek a blogban.

1. Bográcsgulyás
2. A pörkölt (vörösboros marhapörkölt, sertéspörkölt, csülökpörkölt, csirkepörkölt stb.)
3. Halászlé
4. Lecsó
5. Babgulyás
6. ...
7. ...

Nekem is van egy specialitásom, a káposztás birka, ami fejeskáposztából és birkahúsból készül. A köret maga a káposzta. A recept az Interneten nem érhető el, igazi családi specialitás. Elkészíteni nagyon egyszerű és a siker kezdő háziasszonyoknak is garantált.

Ha kíváncsi vagy a receptre, nyomj egy like-ot a Facebook oldalamon (mert az is van ám ) és elküldöm neked.

Kérdés, kérés esetén írj a mosolyhely@gmail.com címre, szeretettel várom.