Ha azt mondom, "fej nélküli csirke", mi jut eszedbe?
Számtalan kép él bennem a gyermekkoromból, amikor nagymamámmal a kertben, forró vizes vödörben pucoltuk a csirkét, ami előtte pár perccel még ott szaladgált körülöttünk. Volt pár próbálkozásom arra, hogy utánaszaladjak és elkapjam, de már akkor is élt bennem egy sztereotípia ( akkor azt még nem tudtam, hogy ezt így hívják), hogy ha én azt a csirkét elkapom, akkor meg fog csípni. Meg egyébként is kemény a tolla, és a lábával is bizonyos dolgokban kapirgál és, és...
...de megeszem. Jól megeszem. Mert finom. Bár akkor még nem ismertem a grillcsirke fogalmát, és a madársalátáról sem tudtam, hogy mi fán terem.
Aztán nagymamám jól irányzott mozdulattal elkapta a szárnyát, elnyisszantotta a nyakát, aztán mint a rajzfilmekben - lassított felvétellel elképzelve - lekonyult szegénynek a nyakáról a feje, de szaladt. Mit szaladt?
Csak úgy száguldott a kelkáposztán és a krumpliföldön át, egészen addig, míg kedvét nem szegte az elfolyt vére. Eldőlt.
Élettelen testét összeszedtük a kertből, belekerült a forró vizes lavórba. Omlott le a tolla hófehér - igen, nem tápos, nem sárga - csirketestről.
Ekkor ismerkedtem meg a ténnyel, hogy a csirke állat. Hogy neki is vannak belső szervei. Egyesével végigmentünk a máján, amiről az epét kell eltávolítani, aztán a gyomrán, amiből ki kell szedni a kukoricát. A belein, amit véletlenül sem hasznosítunk úrja...
Míg végeredményképpen ott maradt egy darabokból álló élettelen hús, a mi eledelünk.
Azt még mindig nem tudtam, hogy hogyan lesz ebből finom leves. Vagy pörkölt. Jólvan, dolgoztam egy csomót, de akkor most miért nem eszünk már végre?
Hamar feleszméltem, hogy ez még csak az előkészítés volt, így biggyesztett szájjal, de elfogadtam a tényeket: az ebédet bizony főzni kell.
Nem csak nagymamám volt az egyetlen, aki ösztönös cselekedeteivel fej nélküli létre ítélte a csirkéket, volt aki nála hosszabb időre is.
1945-ben élt egy házaspár, akik épp egyikük édesanyját várták vendégségbe. Az férj, akit nevezetesen Lloyd Olsennek hívtak, kiszaladt a tyúkólba, és kiválasztott egy 5.5 hónapos fehér tollú csirkét. A gyakorlatlan úriember szó szerint elbaltázta a dolgot és a csirke nemhogy a levesbe nem került bele, még további 18 hónapon keresztül éldegélt a tyúkudvarban.
Mike
Te is láttál már fej nélküli csirkét? Szívesen mesélnél róla? Szólj hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése