Jó, jó. De mi ez az egész?

Azért kezdtem el ezt a blogot írni, mert azt gondolom, hogy azok a falusi szállás-
adók, akik szívből és szeretettel várják minden egyes vendégüket - legyen az bármilyen idegen - nem kapnak megfelelő megbecsülést, ami megilletné őket. 

Milyen érdekes, hogy az ő reklámjuk nem megy a tévében, ők nem jelenhetnek meg szponzorként sehol, hiszen hozzá sem köszön a költségvetésük egy wellness szállodához, vagy nagyobb hotelhez. 

Pedig ők őszintén, szívből adnak mindent. A mosoly, a kedvesség, a spontán elkészített házi fánk mind-mind kenterbe veri a recepcióban jó pénzért mosolygó alkalmazottat.

Különbség van a fizetett és az őszinte mosoly között. Másképp is látszik, és mindenki tudja, hogy melyik ér többet. 

Én szeretném, ha ezek a tiszta emberek, akik maguk termelnek meg mindent, és teszik le az asztalra nekünk, a vendégeiknek...

...szeretném,ha ezek az emberek büszkén és elégedetten nézhetnének reggelente tükörbe, mert valami olyasmit visznek véghez főleg Magyarországon, ami minden elismerést megérdemel.

Nem tudom ki hogy van vele, de engem például kiver a víz azoktól az ajánlatoktól, amikor a hamburgeredhez még egy kávét, egy kis desszertet kínálnak. Kínálnak? Legépelt szövegből betanulják és még te érzed magad rosszul, ha nem kérsz belőle. Mert nekik ez van előírva, ezt kell tenniük.

De vidéken...

...a tiszta, harmatos levegőben, azok a dolgos kezek csodákat képesek előállítani. Állatokból, növényből, őszintén és szeretettel. 

Ha csak az egészséges életmódra gondolunk, már akkor többet kaphatunk tőlük, mint bárhol máshol. 

A vendégszeretet, az őszinte mosoly mindemellett olyan pótolhatatlan és megfizethetetlen erény, ami nem tanulható, csak egyszerűen nagyon jól esik, ha van.

Szeretem ezt az érzést, szeretek úgy menni valahová, hogy három perc után otthon vagyok. 

Te is voltál már vidéken olyan helyen, ahol családtagként fogadtak? 

Írd meg nekem az élményedet a mosolyhely@gmail.com-ra, vagy szólj hozzá!